érintés

A francia filmek szerelmesei is felsikolthatnak örömükben, hogy végre itt egy Eiffel-torony nélküli film, mi mégis hamisítatlanul francia, nagyon emberi, megmásíthatatlanul eredeti és nagyon szerethető. Egy mesebeli tündérvilág, minek láttán a legszőrösebb szívű kritikusok is csak párás szemmel révednek a messzi távolba, ahol már Amélie boldogan különc gyerekei játszadoznak megannyi varázslatos lénnyel. Amélie csodálatos életét senki sem szeretné elmesélni. No nem önzésből, és nem a történet bonyolultsága miatt, hanem mert egyszerűbb úgy jellemezni, hogy "ezt látni kell!". S valóban. Látni kell a gyönyörű képeket, a főhősnő (Audrey Tautou) hatalmas szemeit, s a nyomában maradt boldog emberek arcát. Könnyel telik meg a szemünk a gyönyörűségtől, és egy kis időre még job emberekké is válunk. A történet annyira meseszerű, hogy senkinek nem jut eszébe egyetlen pillanatra sem kételkedni mégis igaz valóságában. Mert apró rezdülései a mi apró rezdüléseink is lehetnek, és az ebből burjánzó csodahalmaz is teljesen hitelesen épül fel. Már az első kockák láttán fokozott lágyultsággal bólogatunk a narrátor bemutatásaira, majd észrevétlenül engedjük meg ennek a kedves lánynak, hogy vezessen bennünket képzelete csodálatos világába, miközben nekünk is kedvünk támad vele varázsolni. Pedig minden itt zajlik a valóságban. Egy Montmartre-i bisztróban, ahol Amélie Poulain felszolgálólányként dolgozik. Egy kedves kis lakásban, ahol Amélie időnként kuglófot süt, miközben alkalmanként egy macskára vigyáz. Hétköznapi különc emberek veszik körül a házban, a munkahelyén, a családjában egyaránt. A mindent felforgató kezdet - természetesen - váratlanul jön, épp akkor, amikor a nagyvilág egész mással van elfoglalva. De Amélie felkerekedik, és elhatározza, hogy mindent megváltoztat. S valóban: könnyed léptei nyomán felderülnek az arcok, s az emberek lelke megtelik szeretettel. Már-már saját boldogságát is elintézné, amikor bátorsága inába száll, és csak kuglófsütésbe kezd nagy-nagy szomorúságában. Ám szerencsére a történet kitalálója nem kizárólagosan rá osztotta a csodatévő szerepkört, így őt is átlendítik a mélyponton. A film végére persze szép sorban lelepleződnek a turpisságok (szerencsére azért nem mindegyik, így a zsarnok zöldséges továbbra is értetlen és kialvatlan marad), és mindenki elnyeri méltó jutalmát. Így a kedves kis cselszövő is vígan motorozhat szerelmével, a hasonló módon álmodozó - egyébként magyar származású - Ninoval (Mathieu Kassovitz). Itt a vége, fuss el véle, de őrizd meg jóemlékezetedben! Amélie Csodálatos Élete Eredeti címe: Le fabuleux destin d' Amélie Poulain A 120 perc hosszúságú, színes, szinkronizált francia vígjátékot Jean-Pierre Jeunet rendezte. Producer: Jean-Marc Deschamps Szereplők: Mathieu Kassovitz Audrey Tautou Michel Robin Claude Perron Dominique Pinon Yolande Moreau Artus de Penguern Urbain Cancelier Isabelle Nanty